Elloptam egy könnycseppedet, véletlenül tettem azt az este,
Tegnap, mikor elbúcsúztunk, éreztem, hogy ráhullt a kezemre.
Olyan volt az, mintha szíved, szerelmesen a szívemhez szólna,
Ennél szebb-jobb ajándékot, nekem soha nem adhattál volna!
Most, amikor el kell mennem, elszólít a kötelesség Tőled,
Az a könnycsepp velem marad, az a könnycsepp hűségednek őre.
Erőt ad majd, ha csüggedek, reményt ad, hogy hamarosan látlak,
Azt juttatja az eszembe, hogy odahaza szeretettel várnak!