Elnémúlt az Édesapám szépen csengő hegedűje.
Nem szólal meg nótáinak édes búja, keserűje.
Szakadozott minden húrja, repedezett a vén fája,
Valamikor sírt, kacagott a hegedűn Édesapám sok nótája.
Nóta nélkül, hangja nélkül, csendesebb a házunk tája,
Ezüst hangú hegedűvel fenn az égi mezőt járja.
A tokba zárt hegedűje néha, mintha felzokogna,
A húrjai megrezdülnek, mintha benne Édesapám lelke volna.