Azt álmodtam az éjszaka, hogy Erdélyben járok,
Maros partján illatoztak a tarka virágok.
Mohásodó fejfák között a múltra találtam.
Amikor a házsongádi temetőben jártam.
Galambdúcos székelykapu, ha mesélni tudnál,
Csókok között azt suttognád, nem maradsz te árván.
Megsegít majd a jó Isten, csak őbenne bízzál,
Ragyog még a szivárvány fent a Hargita ormán.