Fehér rózsa hamvas szirma, ha elvirult, földre hull,
Mint a sóhaj jő az alkony, és csendesen rámborul.
Aranysárga falevelek zizzennek az avaron,
A lelkemből fakadt nóta, tehozzád száll angyalom.
Esti szellö viszi a dalt, kopogtat a szíveden,
A lelkemből küldöm néked, fogadd te is szívesen.
Ha megfogta a szívedet, mosolyogj rám kedvesen,
Erről tudom, te is szeretsz, mint ahogy én édesem.