Harmatos a levél, hogyha hívlak, ne félj, megkötözöm harapós kutyámat.
Késő estefele, a kert alatt gyere, mert olyankor senki fia nem láthat.
Félt tőled az Édesanyám, jó okkal, ám, de korán lefekszik a tyúkokkal.
Így ameddig alszik, adig sem haragszik, és a kettőnk szerelmének nem árthat.
Nem bánod meg, tudom, mint ahogy múltkoron, amikor a kutyám el volt eresztve.
Akkor úgy elkapott, beléd is harapott, terólad a nadrágot is leszedte.
Csókok helyett, no még ilyen csúfságot! Egész éjjel varhattam a nadrágod.
De ma nem lesz ilyen, bizton ígérhetem, s ami rossz volt, minden el lesz felejtve.