Jaj, de nehéz a leánynak, ha valaki szívét foglyul ejti,
Mint rab madár, úgy vergődik, kedvesével el is akar menni.
Ez a ház volt eddig fészke, oltalmazta édesanyja karja,
Ámde most már másra vágyik, ez az érzés hatalmában tartja.
Jaj, de nehéz az anyának, akitől most elviszik a lányát,
Elengedné, itt tartaná, teljesítné szíve minden vágyát.
Ámde más az élet rendje, nem tehetünk annál sokkal többet,
Minthogy egy mély sóhajtással lenyeljük a felgyülemlett könnyet.