Abaújban szép az élet, ott nyílik a legtöbb virág, őszi hervadásig.
Ott élnek a vándorfecskék, a tavasz ébredésétől, kisasszony napjáig.
Virágzanak a kerti fák, fehér csokor minden faág, szerte sok szép vár van.
Itt szövődnek a szerelmek, csalogány dalától hangos, mesés szép világban.
Mikor Kassán megláttalak, a ligeti lombos fáknak árnyékában ültél.
Két szemed úgy megigézett, a szívem is megremegett, mikor felém néztél.
A távolban pacsirta szólt, röptében csak neked dalolt, hozzád szállt az ének.
A halványkék égbolt alatt, én voltam a legboldogabb, úgy örültem néked.
Amikor megismertelek, réges-régen lehullott a ligeti fák lombja.
Kéz a kézben andalogva sétálgattunk, nem jártam már soha egymagamba'.
Miénk volt az egész határ, ránk ragyogott a kék égről, minden fényes csillag.
Mind a ketten tudtuk már azt, hogy az ilyen nagy szerelem soha el nem múlhat.