Köszönöm a boldogságot, amit nékem adtál.
Köszönöm, hogy jóban-rosszban énmellettem voltál.
Köszönöm, hogy itt maradtál, szépre-jóra tanítottál mindig.
Talán meg sem érdemeltem, melletted én boldog lettem, s az maradok végig!
Köszönöm, hogy elviselted annyi sok hibámat.
Köszönöm, hogy vigasztaltál, ha rossz kedvem támadt.
Még akkor is rám vigyáztál, mikor terád nem gondolt már senki,
Nincs rá szó, hogy megháláljam, (hogy) az élet száz viharában, ember tudtál lenni!