Lefutott egy fényes csillag azon a szép augusztusi éjen.
Együtt néztük szép kedvesem, ábrándozva, nem is olyan régen.
Akkor igézett meg engem, kék szemednek gyönyörű varázsa.
Így lett nekem fájó emlék, együttlétünk kedves boldogsága.
Nem az hal meg, kit temetnek, hanem az, kit elfeledtek régen.
Örökké él a szerelmünk, szívünk-lelkünk rejtett szép tükrében.
Lepereg a homokóránk, ami elmúlt soha nem jön vissza...
Szerelmünkből szeretet lesz, ez a hűség boldogító titka.