Lehullott a rózsa szirma, elnézem most fájón, sírva, amikor rálépnek.
Szomorú a szívem-lelkem, úgy érzem, hogy árva lettem, vérző szívet tépnek;
Az emlékek visszatérnek, minden vétket számonkérnek, amit másnak adtunk.
Rosszal fizetünk a jóért, a sok kedves, finom szóért, mi is rosszat kaptunk.
Hányszor szidtuk a világot, amikor egy kis virágot ledobtak a sárba.
Miattunk is mennyi szívnek, mennyi-mennyi üdvösségnek, bánat lett az ára.
Hogyha akkor tiszta szívvel, és egy kicsi szeretettel lehajolunk érte.
Hej, de sok-sok boldogságot, örömet és nyugodtságot kapnánk most cserébe.