Megpróbálok már ezután könnyek nélkül sírni.
Hadd lássák meg az emberek, hogy büszkén kell élni.
Szeretném, ha összedőlne az a széles utca,
Amelyiken hozzád jártam hosszú évek óta.
Úgy sem jön már többé vissza, a mi nagy szerelmünk,
Kiűzöm hát a lelkemből minden szép emlékünk.
Véletlen, ha találkozunk, én már rád sem nézek,
Meghasadhat a szívem, de elfeledlek téged.