Mért születtem csavargónak, Ne sírj anyám, nem tehetsz Te róla,
Hogy engem egy sötét éjjel hozott néked az a fehér gólya.
Az éjszaka fia lettem, százat szeret, nem egyet a szívem:
Így akarta a Úristen, hogy énnékem rossz legyen a hírem.
Nem leszek én boldog ember, mert a nótát, s az italt imádom!
Nem lesz nékem hű kedvesem, mert én csak az éjszakákat járom.
Nem jut nekem boldog fészek, Nem álmodom fényes esküvőről:
Csak a csendes elmúlásról, mohosodó sírról, temetőről.