Most is mikor arra járok, ahol mindig mosolyogva vártál,
Eszembe jut, milyen szép volt, azt hittem, hogy te is rám találtál!
Úgy érzem, hogy itt vagy velem, hangod hallom a bús őszi szélben.
Hallom, mintha engem hívnál, pedig tudom, másé vagy már régen.
Nem hívlak, hogy gyere vissza, más karjába sodort el az élet.
Eltemetek minden szépet, elsiratlak hangtalanul téged.
De ha mégsem lennél boldog, csalódni fogsz, meggyötör az élet.
Üzenj majd az őszi széllel, megbocsájtom én a hűtlenséged.