Nem mindenki lump, csavargó, aki beül a kocsmába inni,
Olyan is van, hogyha mulat, akkor tudna a legjobban sírni.
De sok olyan ember is él, aki nagyon boldogtalan, árva,
Vérző szívvel, hogy felejtsen, éjjel-nappal a kocsmákat járja.
Én is olyan árva vagyok, azért járok a kocsmába inni,
Vérző szívem, beteg lelkem nem tud soha többé megnyugodni.
Kit szeretek, kiért sírok, akit várok nem jön soha vissza,
Addig iszok, addig züllök, amíg egyszer letesznek a sírba.