Nem tudlak én már szeretni, mert a szívem kitagadott téged.
A muskátlis ablakomból, nem figyelem közeledő lépted.
Elmerengek én a múltról, keresem, hogy, mikor hol hibáztam,
Tiszta szívből szerettelek, amit tőled mindhiába vártam.
Nem tudlak már soha többé, úgy, mint régen igazán szeretni.
Nem tudok én hini néked, mint azelőtt szívdobogva várni.
Összetörtél mindent bennem, a hűséget és a boldogságot,
Az őszinte nagy szerelmet, és a sok-sok féltve őrzött álmot.