Nincsen nekem semmi bajom, csak a lelkiismeretem éget.
Pedig szerettelek nagyon, mégis durván bántottalak téged.
Amióta nem vagy velem, nem találom én a helyem, bánatomat borba folytom, de megszólal a nóta:
Bár csak mindig szerettelek volna.
Minden reggel megfogadom, elmegyek és bocsánatot kérek.
De estére meggondolom, jobb lenne tán elfeledni téged.
Egy-két italt, ha megiszom, mindjárt másképp gondolkodom. Elfelejtem minden bűnöm, de megszólal a nóta:
Bár csak mindig szerettelek volna.
Az éjszaka, meg az ital, rá van írva az ember arcára.
Mit törődik az a másik, ha az egyik meghal bánatába'.
Kárhozzam el, ha még iszom, csak szeressen az az asszony. Felejtse el minden bűnöm, de megszólal a nóta:
Bár csak mindig szerettelek volna.