Sok-sok rózsa illatozik tifelétek, amerre eljárok...
Mámorító árnyaik közt, munka után nyugalmat találok.
A természet édes csendje, felemeli csüggedt, tépett lelkem,
S belevési a szívembe: oly jó, hogy te vagy az én szerelmem...
Ezer féle gond és aggály tűnik el a messzeség ködében,
Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy gyermek jó anyja ölében.
Boldog érzés elvisz hozzád: bódultan a rózsák illatától,
Mert tőled is csak jót kapok, ugyanúgy, mint édes jó Anyámtól.