Szellő, szellő, őszi szellő,
búzaszemet visz az árok partra.
Lesz-é, aki az Isten áldást munkás kézzel learatja?
Vagy csak árván, gazda nélkül hajtja földre a kalászát,
Árok partján, ország útján, szégyenkezve, hogy csak meg ne lássák.
Én Istenem, jó Istenem, ne adj ilyen sorsot soha nékünk,
Ne hagyj minket búbánatban, fájó könnyek között élnünk.
Ne hagyj árván, remény nélkül, hisz már a sírunkat ássák,
Sok millió magyar szívből ezt könyörgi Tőled az imádság.