Nagybátonyból Budapestre mentem én fel érted,
De úgy tettél, mintha szavam nem is értenéd meg.
Talán ekkor vesztettem el azt a boldogságot,
Amit egykor úgy reméltem, benned megtalálok.
Így azután visszamentem csendben Nagybátonyba,
Mert ott nékem a kis falum szívem meggyógyítja.
Egész úton azon törtem a fejemet odáig:
Miért is lesz más minden lány, ha pestivé válik?