Te édes élet, lenyelem a mérget, mikor másnak osztogatod a lépesmézet.
Csak néha nézz rám, a nagy messzeségből, hadd kaphassak én is az édességből.
Ne múljon el ez az élet még sokáig, lehetőleg tartson el még a rút halálig.
Te édes élet, azzal egyet értek, hogyha rám szánsz körülbelül vagy százhúsz évet!
Te édes élet, sokszor attól félek, visszaveszed, amit adtál: a jót és szépet.
Ha fáj a szívem, segíts rajtam mindig, vigasztalj meg engem, ó tégy meg ennyit!
Ne múljon el ez az élet még sokáig, lehetőleg tartson el még a rút halálig.
Te édes élet, azzal egyet értek, hogyha rám szánsz körülbelül vagy százhúsz évet!