Az álomvilágból felébredtünk,
E rút valóság még nem pokol,
Csak a szokásostól eltérő
hazugságból hallható…
Ha az utcán járunk szédelegve,
A pofonoktól már kábulunk,
Kirakóst játszunk egy vén személlyel,
Hogy lássuk mivé változunk.
A darabkákból világkép lett,
Mely ország, várost tálal úgy,
Mint eb kölykei mi is már csak
Más vérében fulhatunk.
Keresve sem jár ennél több tán
elrontottuk és itt a vég,
fessünk az égre hát mészárszéket
kell még egy kis késztetés
Refr.:
Az álmatlanság nem nem gyógyír már
elmúlt „kár” te régi világ
késleltetett fájdalom közt
elmos minket végleg az ár
A hitünk már csak egyben lehet
hogy a mérgen kívül más is megölhet
kanyargó folyosók, rothadó falak
Eljött a végzet, az utolsó adag.
Elérjük célunk bármi áron
tűzzel vassal ha kell, natúr
Az agyromboló társaságtól
barbárokká változunk
A cselekvésben nincs rendszer már,
Káosz lett az egész világ,
Kiismerve a rendszerhibát,
Megváltozhat az egész irány,
Refr.:
Az álmatlanság gyógyír lett tán?
Megváltozott már a világ!
Spontán átélt fájdalom győz,
elmosott minket már az ár
A hitünk már csak egyben lehet,
hogy a mérgen kívül más is megölhet,
kanyargó folyosók, rothadó falak
Eljött a végzet, az utolsó adag.
Adag
Adag
Adag