Bús szívembe májust hoztál, nyíló orgonával,
Veled járok napsugaras, igaz boldogsággal.
De szeretném, ha magányod megosztanád vélem,
Sosem lenne könnyes álmom, csak Te volnál nékem.
Az orgonát letéptük már a májusi ágról,
Milyen jó is veled együtt álmodni a nyárról.
Boldog nyarak szép virága ősszel mind lehullhat,
De álmaink nagy szerelme soha el nem múlhat.