Azt beszélik tifelétek, pletykások a lányok,
Azt beszélik, mondogatják, hogy én hozzád járok.
Nem bánom én, mit pletykálnak, hisz' oly régen várom,
Hogy az enyém legyél végre, aranyos virágom.
Lakodalom lesz minálunk, tudom, nemsokára,
Enyém leszel kis galambom, a neved napjára.
Elviszlek én a városnak a másik szélére,
A csepeli akácerdő árnyas közepébe.