Életemet nem én kértem, a jó Isten adta nékem, jaj, de mért is tette?
Hittem még a szép mesékben, amit anyám mondott nékem, bölcsőm mellett este.
Édes volt az altatója, ajkán csengett egy szép nóta, szállt a magas égen,
Vele szállt el minden álmom, az alföldi rónaságon, valamikor régen.
Megállok egy gémeskútnál, egy beomlott kicsi háznál, eszembe jut minden.
Hallom azt a régi nótát, édesanyám meleg szavát, ahogy hívott engem.
Bár csak tudnék újra hinni, egy kis dalban mind megírni, mégis szép az élet,
Megköszönni néked Anyám, és tenéked Égi Atyám, hogy e földön élek.