Én is tudtam imádkozni valamikor régen,
Nekem is volt egy csillagom odafönn az égen.
Én is jártam a templomba, az Úristent leborulva, könyörögve kértem,
Hogy az én kis galambomat senki másnak ne adja, csak nékem.
Most is úgy van, ahogyan volt, valamikor régen,
Most is annyi csillag ragyog odafönn az égen.
A kikelet se vált őszre, csak a másé lett az, akit igazán szerettem,
De azóta imádkozni mindörökre én is elfeledtem.