R: Ments meg polinom vagy belehalok,
Deriválni minek, ha úgy sem tudok,
Majd szólj, ha a KöMaLban megírták,
Mert tegnap óta nekem az egyenletre nincsen megoldás.
Van úgy, hogy még nem vagy kész,
Pedig kicsengettek,
Mert végeztek.
Te még leírsz egy sort,
Csak egy apró jelt,
Úgy mint egy
Másodfokú a nullára lerendezve,
Csak a megoldó képletbe
Nincsen behelyettesítve,
Te úgy érzed: hibázol, és börtönbe mész,
Számodra ez a vég.
R2
Még új a logaritmus,
Nem tudom, mire jó,
De észbontó.
És hány kifejezés?
Távolról minden szép.
Úgy mint egy
Kilencedfokú hiányos egyenlet,
Megoldani ezt nem lehet,
Tőlem ugyan elkezdheted,
Te úgy érzed: hibázol, és börtönbe mész,
Számodra ez a vég.
R
R2: Ments meg polinom, vagy belehalok,
Deriválni minek a konstans tagot!?
Bár nullával könnyű a számítás,
De ettől nem lesz sem több, sem pedig kevesebb megoldás.
Az algebra oly átfogó,
Bár lehet, hogy semmit sem ér.
De most talán hatásosabb
A számelméletnél.
R
R2
R3: Ments meg polinom, vagy belehalok.
Kiemeltem mindent, de ez sem hatott.
Hát m’ért is kell ez a sok számítás!?
Hogy találjunk egy gyököt, mert más módszerrel nincsen megoldás.