Kizöldült az egész határ, nyílnak a virágok.
Gondolatban én még mindig csak felétek járok.
Szeretném, ha megéreznéd, őrzöm az emléked,
Üzenem az ibolyától, gyöngyvirágtól néked.
Megüzenem azt is a sok virág illatával,
Nem tudlak én elfeledni, felcserélni mással.
Amikor majd elsuhan már a nyár is felettem,
Eszembe jut, hogy te voltál, kit mindig szerettem.