A szívemben nagy a bánat, sírva járom az utcákat.
Mert az, akit úgy szeretek,
Azt írta, hogy: ,,Nem szeretlek!"
De nem tudlak elfeledni, csak még jobban megszeretni.
Térdre hullva szépen kérlek, Írd meg azt: szeretlek téged!
Hogy is tudtam úgy eljönni, s mért tudnálak felejteni?
Könny csillog a két szememben, sír zokog a szívem, lelkem.
Bánatomat borba folytom, rád gondolok csak nem folyton.
Szívemből az égő vágyak, minden este hozzád szállnak.