Ne gondold, hogy jobb lesz néked, hogyha csöndben, szótlanul elválunk.
Ha ezután mind a ketten, Te is, én is más utakon járunk.
Te mégy jobbra mosolyogva, nem állítasz emléket a múltnak...
Én meg balra elfordulva, míg szememből égő könnyek hullnak...
Akárhová visz az utad, nem érdekel, nem tudok majd rólad...
Az én sorsom bárhogy fordul, Te csak eredj, ha ezt látod jónak...
Fájni fog majd a szívembe' az a sok-sok benne hagyott tüske...
S csak az jár majd a fejembe', (hogy) Mért is voltam terád olyan büszke...