Ne hagyjátok, hogy megcsaljon ifjúkori lelkem,
Hagyjatok meg kis virágnak, aminek születtem.
Ne vádoljon soha senki, ne bántson meg semmi,
Hogy egy utcán dúdolgatva tudjak végig menni.
Susognak a hársfa lombok, végig az utcákon,
Az én furcsa életemet szomorúnak látom.
A hajnalnak bíbor fénye könnyeim felissza,
A mi régi szép szerelmünk soha nem jön vissza.