Volt úgy, hogy ott voltam, kinézetem, s megláttam
Lehet, hogy jó így, de nem vártam, hogy
Rádől a fél erdő, az autómra s így majd eldől
Hogy kap-e egy falatot az életből, még
Szép, ha csak egyszerűen mennek a dolgok, és
Van amikor tenni csak keveset tudsz, mert
Van úgy, hogy állsz, mit távoli pásztor
Aki csak látja, hogy fut el a nyáj
Ájjáájjájj
Hisz van, amikor az van, hogy nincsen más…
Ájjáájjájj
Csak befogod a szemed, és lassan a szád
Volt úgy, hogy ott álltam, beírtam, kivártam
S „elutasítva” ez volt a szó
És akkor állsz, mint a télben a gyász
S csak futni szeretnél, s jó messze vágysz
Megálltam, beláttam, hogy fizetni kell, s otthagytam
Majd később néztem, hogy mi a frász van? Mert
Valaki ott a délelőtt várt, s most látható, hogy egy tábla is áll
És én így nem láttam, hogy „Ne ide állj!!!”