Úgy szeretnék panaszkodni, nincsen, aki meghallgasson engem.
Régen tudom, hogy a földre csak szenvedni és meghalni jöttem.
Tévedés volt azt szeretni, kinek szívét más már összetörte,
Mint a vihar a rózsának, minden szirmát külön széjjeltépte.
A szeretet lágy bársonya tudom biztos, gyógyító tud lenni.
Ahogy téged én szeretlek, úgy még biztos nem szeretett senki!
Rád bízom a szívem kertjét, a virágot te szedd mindig róla,
Ó, de kár az életünkért, ha elütött az utolsó óra.