Sötét gomolyfelhők úsznak fenn az égen,
Akit úgy szerettem, elhagyott már régen.
Magányos utamat fájó szívvel járom,
Szürkék a nappalok, szomoró az álmom...csak utána vágyom.
Felteszem bánatom egy sötét felhőre,
Hátha mindörökre megszabadít tőle.
Talán még nekem is nyílik egy szál rózsa,
S egyszer az esti szél hírt is hoz majd róla...ó, de szép is volna...