Szép csárdásné asszony! Még egy litert adjon, Fáj a szívem nagyon!
Mert elhagyott engem, akit úgy szerettem, az a csalfa asszony.
Azóta csak folyton züllök, éjszakázom, a kocsmákat járom,
Csak a cigányzene és a nóta nékem a vigasztalásom!
Hej, ha Ő még egyszer, szép tavaszi estén bekopogna hozzám,
Olyan boldog lennék, hogy a csillagokat Őérte lehoznám!
Sosem csavarognék, züllött éjszakákon kocsmákat sem járnám;
Azt a csókos asszonyt két karomba zárnám: örökké imádnám!