Szeretem a piros ajkad derűs kacagását,
Bánatosan síró szíved minden dobbanását.
Ha megfogom két kezedet, s a szemedbe nézek,
Azt hiszem, hogy az örömtől talán nem is élek.
Gondolatban veled vagyok, nappal is, meg éjjel,
Sóhajom is tefeléd száll a tavaszi széllel.
Az imámban más kérésem soha-soha nincsen,
Csak, hogy téged áldjon meg a mindenható Isten!