Amikor egy asszony nevét olvasgatom egy kis fakereszten,
Amikor a szívem felét koporsóban csendben leeresztem.
Lezárulnak a szemeim, az ajkunkról elszáll még egy sóhaj,
Olyankor már minden mindegy, amikor egy asszony elmegy, Fehér arccal, fekete hintóban.
Holtak napján indulnak a viaszmécsek kinn a temetőben.
Visszapillant a napsugár, búcsút intve, most van lemenőben.
Csak a szellő sóhajtása sír megnyugtató szóval,
De a szívünk nem nyugszik meg, amikor egy asszony elmegy, Fehér arccal, fekete hintóban.