Amióta megláttalak, szebben süt a nap reám,
És azóta százszor szebben dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma, mosoly azon nem fakad,
Saját magam árnya vagyok, hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak, illatosabb a mező,
És azóta tövis nélkül áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb, csak a szíved lett büszke,
S szerelemtől lobbant lángra, kétségbeesés üszke.
Amióta megláttalak, örök tavasz ég virul,
És azóta kis madarat kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem, csak a szívem csupa seb,
A neveddel ajkaimon halok meg, úgy édesebb.