Amióta veled járok, öröm lett az élet,
Mint egy kedves, boldog álom, minden olyan szép lett.
Mintha ünnep volna, mindig zene szólna, mintha erre tifelétek sose lenne bánat,
Elfeledni én már téged soha nem tudnálak.
Amikor eljön az alkony, s nem zavar már semmi,
Olyan jó lesz veled akkor csendben megpihenni.
Gyönyörködve nézni, csókokkal becézni, azt a percet lesem, várom, és ha jöttöd látom,
Ölelésre eléd megyek, s karomat kitárom.