Valahol a Bakony táján van egy régi betyár csárda.
Odajárt egy híres betyár, és minden hű cimborája.
Folyt a jó bor, szólt a nóta, a cigány meg húzta, húzta, hol vígan, hol búsan,
Mert olyan a betyár sorsa: ma tüzes bor, szilaj nóta; holnap talán akasztófa.
Bakony erdő sűrűjében van egy régi öreg hársfa.
Réges-rég a futóbetyár pandúrt lesni járt alája.
Most a hársfa árnyékában van egy sírdomb, oly szomorú, oly csendes, oly árva,
Ott nyugszik egy híres betyár, száz éve is van már talán, nincs már semmi a rovásán.