E kis dalban, amit szívből eldalolok néktek:
Újra élnek lelkemben a régi, szép emlékek.
Valamikor, nem is régen, virágfakadáskor,
(Az)Együtt töltött éjszakáink csillaghullásáról.
Ami elmúlt, nem jön vissza, nem tudom feledni,
De a reményt és az álmot nem szabad feladni.
Jól tudom, hogy minden ember szerelemre vár még,
Igazival kéz a kézben lesz szép őszi esténk.