Elherdáltam életemet, sose tudtam senkit se szeretni.
Kérges szívem rozsdás zárját nem törte szét soha-soha senki.
Vágytam pedig boldogságra, csókvarázsos szerelemben hittem:
Mégsem jött el, már azt hittem, engem nem is szeret a jó Isten.
Aztán egy szép május estén rám mosolygott mégis a szerencse.
Én azóta álmodozom, a jöttödet várom minden este.
Ősz fejjel is boldog vagyok, csak te szeress, egyéb vágyam nincsen,
Boldog vagyok, s most már tudom, hogy engem is szeret a jó Isten.