Anyám, hogyha eszembe jutsz, könnyes szemmel előveszek, s meggyújtok egy gyertyát.
Gondolatban nálad járok, s szomorúan megsimítom sírodon a fejfát.
Nem vagyok temetőjáró, ám remélem megbocsátasz, nem haragszol érte.
De nem tudok megnyugodni, hogy búcsú nélkül mentél el, s életednek vége.
Anyám, hogyha eszembe jutsz, a távolból valahonnan felcsendül egy dallam.
Megőriztem minden szavát, hiszen amíg velem voltál oly sokszor hallhattam.
Drága anyám, úgy hiányzol, szívem-lelkem azóta is bánat szomorítja.
Az életünk csak gyertyaláng: jön egy kóbor futó szellő, és máris kioltja.