Emlékkönyvem lapozgatom, emlékeim közt kutatok, s így telnek a napjaim.
Gyöngybetűkkel írott sorok, mezei virágból csokor pompázik a lapjain...
Visszagondolok a múltra, a sok régi jó barátra, de messze költöztek...
Az emlékek megfakultak, s amit szeretettel írtak, lelket ad e könyvnek...
Írnak ma is emlékkönyvet, talán sírnak fájó könnyet, mert más lett most a világ.
Majd, ha visszaemlékeznek, s átélnek sok rég volt percet: kevés már a jó barát...
Másképp ragyog (a) nap az égen, más a barátok hűsége, elszáll, mint az álom...
Esti imámat, ha elmondom, elfelejtem minden gondom, (s a) szebb napokat várom.