Énnékem a boldogságban egyszer volt csak úgy igazán részem.
Egyszer gondolt rám az Isten, odafönn a fénylő magas égben.
Csókot én csak egyszer kaptam egy asszonytól, valamikor régen...
De már én csak ilyen vagyok, minden kis jót megköszönök szépen.
Énnékem új boldogságban, úgy érzem, már nem lesz többé részem.
Régen oda az ifjúság, új asszonycsók nem való már nékem.
Még sincsen egy panasz szavam, amit kaptam, megköszönöm szépen, (Mert)
Azért az egy asszonycsókért, úgy érzem márérdemes volt élnem!
Még sincsen egy panasz szavam, amit kaptam, megköszönöm szépen,
Mert az az egy drága asszony, úgy mint régen, ma is itt van vélem!