Fából van a szekérnek a kereke, de kereke,
Küllője a közepébe jó erősen beverve.
Két pej lovam virradatra kocsi elé befogva,
Úgy megyek ki szántogatni a békási határba.
A békási dombok alján kaszáltam, de kaszáltam,
Az út szélén négylevelű lóherére találtam.
Feltűztem a kalapomra, vadvirágot melléje,
Kis angyalom, ha még szeretsz, ölelj át ma estére.