Ne sirasd, hogy hajdanában nem lehettél a párom,
Hogy a sorsunk messze szakadt túl hetedhét határon.
Ki tudja, ha együtt éljük végig ezt az elsuhanó sok évet,
Nagy bánatot, tenger könnyet, nem okoztam volna ennél néked.
Ne sirasd, hogy nem hallottál hírt sohasem felőlem,
Éjszakákon korhely ember lett azóta belőlem.
De, ha néha kocsma után, hazafelé rám virrad a vasárnap,
Betérek a templomunkba, érted mondom térdre hullva, imámat.