Gyöngyözik a pohárban a bor öreg korában, mint a drága szép kaláris.
Isten adta itóka, nála jobb mondd mi vóna, örömre meg bánatra is?
A jó öreg bortól fiatal leszel, ha meg fiatal vagy, sosem öregszel,
Ezt a kerek világot úgy, ahogy van imádod, a jó kedved sose múlik el!
Lent a pince zúgában, tölgyfahordó hasában, bölcsen hallgat az itóka.
Akkor kezd el beszélni, ha a lopó megkéri: Fáradjon be a pohárba!
A jó öreg bortól fiatal leszel, ha meg fiatal vagy, sosem öregszel,
Ezt a kerek világot úgy, ahogy van imádod, a jó kedved sose múlik el!