Szép asszonyok, szép asszonyok, reám ne is gondoljatok ezután.
Tifelétek nem járhatok, esténként sem dalolhatok az utcán.
Itt hagyom a violákat, elmegyek én a faluból messze el,
Asszonyokat, leányokat, ennyi szépet nem felejtek mégsem el.
Vándorolva más határban, gondolatom minduntalan
hazajár.
Csillagtalan éjszakában oly kietlen az életem, oly sivár.
Bánatomban szívem szakad, amiért én elhagyom a hazámat,
Ha az ajkam dalra fakad, szemem könnye áztatja el ruhámat.