Egyedül, egy ház udvarán
Követem a léptek zaját
Valahol egy ajtó most csukódik rád.
Hangfoszlányod fülemben kering
Ki lebeghet tested bájain, szenvedélyed kulcsát
Kinek adod át?
Visszaköszön rám a magány
Emlékeim görcsös kínpadán
Egy kirakati bábu karjaiba zár.
Érintésed nem én élvezem
Arcod felé nézve kérdezem:
Ágyam fölött képed mosolya kié?
Hadd nézzem még egyszer a Holdfény táncát
A szemeiden át
Jöjj egy éjjel, és simulj hozzám.
Engedd, hogy érezzem a Hold játékát!
Jöjj értem még egyszer hát!
Szerelem a kávéház padán
Szerelem a múltam színpadán
A reménytelen játék emléke után.
Feleleted hiánya talán
Feloldoz egy forró éjszakán
Megynyugtat és elfed
Mindent, ami fájhat.
Hadd nézzem még egyszer a Holdfény táncát
A szemeiden át
Jöjj egy éjjel és simulj hozzám
Engedd, hogy érezzem a Hold játékát!
Jöjj értem még egyszer hát!