Szüreten, a kertek alatt, minden ősszel nóta fakad, tőlünk hangos a hegyoldal.
Darálónak vén kereke visít, mint a csősz gyereke, várlak rózsám a kancsóval!
Szőlősgazda legyen résen, fönn akadhat a must a présen!
Ha a mustból murci nem lesz, bor se lesz a szerelemhez, bor se lesz a szerelemhez!
Akkor szüret csak a szüret, ha a szíved engem szeret, szedd a szőlőt a kosárba!
A nótám is úgy igazi, ha a gondot félreteszi, lesz majd új bor nemsokára!
Szőlősgazda legyyen résen, fönn akadhat a must a présen!
Ha a mustból tüzes bor lesz, nem kell más a szerelemhez, nem kell más a szerelemhez!